Tanuljunk a más kárából, hibáiból, hogy ne kelljen a saját életünkben átélni azt, ami nagyon fájó !
Miről beszélek? 20xx. x.hó x-én édesapám szívinfarktust kapott.
50 éves fiatalember, egy feleséggel, két gyerekkel, két élő szülővel, családdal, barátokkal, ismerősökkel. Egy ember a 10,6 millióból. Majdnem része lett a szörnyű magyar statisztikának:
100 magyar emberből 57 hal meg szív és érrendszeri betegségben.
Természetesen, ő (is!) tett azért, hogy ez történjen vele:
- dohányzás
- sok koffein
- alkohol
- semmi mozgás
- hús hússal étrend (minőségi éhezés)
- szinte semmilyen (tiszta) folyadék
- stresszes életmód
- gyógyszerek
És az egyik legrosszabb: nem fogadta el a segítségemet, segítségünket, amit a készítményeink nyújtanak. Az édesanyám és a húgom igen, ő nem:
Hiszen neki semmi baja nincs...
Ő egészséges...
Ő acélból van...
Eddig sem volt semmi baja...
Majd, ha beteg lesz, majd akkor...
Minek...
Drága...
Nem hiszek én ebben...
Az élet megadta a válaszokat:
Semmi baja? Csak egy szívinfarktus.
Az ember nincs acélból, sérülékeny, elég megvonni néhány tápanyagot, kissé megterhelni a szervezetet, és kész az egészségromlás... Ha megvágjuk magunkat, vérzünk, ha nem adjuk meg a megfelelő anyagokat, a testünket, meghibásodik.
Nem volt baja? Egészséges? Látszólag! Sajnos nem látunk bele önmagunk szervezetébe, szervrendszereibe. Ezért vannak figyelmeztető jelek:
- fáradékonyság,
- magas vérnyomás/alacsony vérnyomás,
- ingerültség,
- kimerültség, levertség,
- hajhullás,
- érszakadás a bőrben
- kellemetlen szájszag,
- gyakori fejfájás,
- gyomorégés,
- puffadás,
- szorulás/hasmenés,
- bőrproblémák,
- gyengeség,
- stb.,
kinek mi...
Gondoljunk bele: X.Y. doktornő mondta, hogy 5 éves gyermek erében már vannak zsírgyűrűk! Miért? Kevés és rossz minőségű folyadék, rengeteg transzzsír a félkész ételekből, gyorséttermi ételekből és a gyors pékárukból, kevés rost, kevés vitamin, stb...
Benne van az orvosi élettan könyvünkbe, hogy 20 éves korban már lerakódás van az erek falában! Gondolkodjunk már egy kicsit! Ez normális? Elfogadjuk, mert az az egyszerűbb?
Eddig sem volt semmi baja...? Csak reggelente volt rosszul, nem bírt rendesen kiegyenesedni, nem bírta a terhelést, állandó fejfájás...
X.Y. szokta mondani, hogy ő eddig csak olyan beteg emberrel találkozott, aki előtte egészséges volt. Jééé, tényleg! Van benne valami...
Majd ha beteg lesz... Teljesült. Két rendelőt és két kórházat jártunk meg:
Amikor rosszul lett, a helyi körzeti orvos rendelőjébe vitte be édesanyám autóval, de mivel ennek az orvosnak se EKG gépe, se infúziója nem volt, átvitték kocsival a helyi magánrendelőbe, ahol óriási szerencsére/szerencséjére/szerencsénkre volt, megvolt minden felszerelés ahhoz, hogy ne haljon meg ott helyben az édesapám.
Rögtön hívtak mentőt, és elindultak X városba, ahol rögtön bevitték a sürgősségire, majd áttolták az intenzívre. Közben rájöttek, hogy nincs eszközük a szükséges vizsgálatokhoz (szívkatéterezés, érfestés), így hívtak mentőt, hogy vigye fel apukámat Budapestre, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetbe...
Infúzió, benne vérhígítók, véralvadásgátlók, vérnyomáscsökkentők, szívritmus-szabályozó gyógyszerek, stb., és persze oxigénmaszk, folyamatos vérnyomás-mérés, EKG...
Szívultrahang, arteria carotis és arteria vertebralis ultrahang.
Kiírták katéterezésre, egy esti időpontra. Túl sok beteg, túl kevés eszköz és szakdolgozó, majd reggel (szerda), majd délután...ááá, már elmúlt délután 6 óra, majd holnap (csütörtök) reggel, majd délután. És végre igen, irány a műtő!
Számoljuk ki, mennyi idő telt el az infarktus óta: 48 óra, két teljes nap!
X.Y. doktor úr szokta mondani, úgy éljünk, hogy ne szoruljunk rá az egészségügyre! Talán, neki is igaza van...
Szerencsére, jó eredménnyel zárult a beavatkozás. De mi lett volna, ha nem???
Nagyon sokszor alkalmaztam a "szerencse" kifejezést. Az anyáink, az apáink, a húgaink, a fivéreink, a szeretteink, a barátaink, a saját egészségünknek, életünknek nem a szerencsén kellene, kell múlnia!!! Nem! Hanem rajtunk, a mi felelősségünk! Mi tehetünk érte!
EZ A MI SZERENCSÉNK!
Minek? Úgy gondolom, erre nem kell válaszolni... Vagy mégis, egy mondatban:
Hogy ne betegedjünk bele az életünkbe, és ne haljunk bele a szavatossági időnk lejárta előtt!
Drága? Számolhatunk megint:
Napi 2 doboz cigaretta ~1000 Ft./nap, 30 000 Ft./hónap
Napi 2l kóla ~250 Ft./nap, 7 500 Ft./hónap
Napi 1,5 l ice tea ~350 Ft./nap, 10 500 Ft./hónap
Napi 2x1 l cukrozott "gyümölcslé" ~2x 350 Ft., 21 000 Ft./hónap
Heti 2 gyorséttermi étkezés ~4x2 1 190 Ft., 9 520 Ft. /hónap
Napi 1 zacskó chips ~300 Ft., 9 000 Ft./hónap
Napi 15 dkg "kispékségi" gyors pékáru ~250 Ft. 7 500 Ft./hónap
Napi 2 kávé ~2x 200-400 Ft./nap, 12 000-24 000 Ft./hónap
Havi 2 képes, női/férfi újság ~1500-2000 Ft./hónap
És a többi, ez csak néhány általános példa.
Szörnyű ezzel szembesülni, nem? Az, de még szörnyűbb, ha nem most, hanem csak akkor, ha már baj van...
Apukám havi gyógyszere, amit most írtak neki fel, ~12-15 000 Ft. körül lesz...
Nem hiszek benne... Ez a "legjobb"... Miben hiszel? A gyógyszerekben? A koffeinben? A nikotinban? A margarinban? A halhatatlanságban? Abban, hogy acélból vagy, hogy Te nem vagy beteg és nem is leszel?
Valamikor én is hittem ebben, ennek ellenére 24 éves koromra olyan kopás lett a térdeimben, hogy mindkét oldalra protézist akartak beültetni, plusz gyomorfekélyem lett a sok gyógyszertől, a hajam 1/3-a kihullott, hol felszedtem 11 kilót, hol leadtam 13-t, és természetesen mindezt a pszichém leépülése kísérte...
Én hittem, hogy nekem semmi bajom nem lesz. Utána hittem, hogy majd az orvostudomány és a gyógyszerek meggyógyítanak, hiszen ezt tanultam az egyetemen... De hiába.
Mi a hit? Próbáld ki:
Igyál meg reggel éhgyomorra egy feles házi pálinkát, és ne higgy benne... Valószínűleg, akkor is hatni fog...
Ez édesapám története az ő oldaláról. És mi van a család oldalával? Leírom.
Inkább olvasd el, minthogy átéld:
Anyukám délelőtt körül telefonált zokogva, és hisztériásan próbálta elmondani, mi történt, és hogy ő is megy a mentővel a kórházba.
Szörnyű volt megérteni, hogy mi történt, szörnyű volt hallani, hogy anyukám összeomlik, és szörnyű volt felhívni a gimnáziumot, hogy a telefonhoz kérjem a húgomat, hogy elmondjam neki, mi történt az apjával, és szörnyű volt hallani, hogy sírógörcsöt kap ő is.
Szörnyű volt megszervezni az utat X városba, hogy összeszedjem a húgomat. Szörnyű volt látni, hogy a barátjának kell támogatnia az én édes húgomat, hogy be tudjon szállni az autóba. Szörnyű volt az út X városig.
Szörnyű volt megtudni, hogy apámat Pestre kell szállítani. Szörnyű volt a gondolat, hogy a majd 1 órás út alatt meghallhat egy a mentőkocsiban.
Szörnyű volt meglátni, hogy milyen állapotban van az anyukám, amikor leértünk X városba. Szörnyű volt az út a házunkig, hogy lefektessem őket pihenni.
Szörnyű volt az út a pesti kórházig, mert nem tudtam, mi vár ott rám: apám vagy a legrosszabb hír.
Szörnyű vált látni, hogy az én "erős" apámból kábelek, csövek állnak ki, hogy megadóan a plafont bámulja...
Szörnyű volt, hogy vizsgálat hiányában, szinte semmit nem tudtam, és szörnyű volt órákon keresztül az ágya mellett ülni némán a csöndes bizonytalanságban...
Szörnyű volt, hogy csak erőszakos "vadászat" után voltak hajlandóak beszélni velem az orvosok (igaz, nem mondtam, hogy medika voltam, és értem, miről beszélnek...).
Szörnyű volt napokon keresztül bejárni a kórházba, tartani az életet apámban, tartani a lelket az anyámban, lelkesíteni a húgomat.
Szörnyű volt, hogy nekem kell erősnek lenni...
Szörnyű volt nem aludni napokon keresztül...
De a legszörnyűbb az volt, hogy tudtam, ha erőszakosabb vagyok, és ha én "győzök"a vitánkban apámmal szemben, és ha "ráerőltetem" apukámra a méregtelenítést, szervezettáplálást, értisztítást, nikotin-leszoktatást, akkor ez nem történik meg!
Felelősség. Teher? Nem, ez a szeretet! Ha szeretjük, megvédjük, még akkor is, ha nem "akarja"! Tudjátok, ez a mi SZERENCSÉNK!!!
És ez hány ember életében történhet meg? 57 emberében a 100-ból. És ez csak egy betegség, de ott van még mellette a többi élenjáró:
- érelmeszesedés
- agyvérzés
- stroke
- danatok
- cukorbetegség
- ízületi betegségek, stb.
Ez érinthet Téged is?
Kevés tiszta folyadékot iszol?
Dohányzol?
Eszel margarint?
Eszel ipari húst?
Eszel ipari zöldséget és gyümölcsöt?
Eszel chipset, csokoládékat?
Eszel finomított szénhidrátot (cukor)?
Eszel finomlisztből készült ételeket?
Iszol kávét?
Iszol alkoholt?
Iszol kólát és egyéb szénsavas "üdítőt"? (pH-ja megegyezik a gyomorsavéval...)
Iszol ipari gyümölcsleveket?
Iszol csapvizet?
Csapvízből főzöl?
Szoktál enni gyorsétteremben?
Szoktál venni félkész ételeket (pl. sült krumpli, félkész, panírozott ételek)?
Szedsz orvosságot (pl. fogamzásgátlót, fájdalomcsillapítót fejfájásra, stb.)?
Jársz orvosi kezelésre (pl. fogászat-injekciók)?
Kevés tengeri halat eszel?
Kevés nyers zöldséget-gyümölcsöt eszel?
Kevés főzeléket eszel?
Nem sportolsz rendszeresen?
Használsz vegyszereket a háztartásban?
Ez a történet nagyon elgondolkodtató! Az egészség "drága kincs"! Addig tegyünk "érte", amíg nem
Ha a történet olvasása kapcsán cselekvésre szántad el magad vagy csak még több információt szeretnél, kérem nyugodtan keress!
Lehetek a segítőd!?
Sütő Ágnes
20/8239-964
sutiket@gmail.com
AJÁNLOM AZ OLDALT
